Az idei évben inkább a változatosabb felhozatalra helyeztem a koncert prioritást, így élményileg nagyobb a merítés. Volt olyan évem, amikor ötven Tankcsapda bulin ott voltam, akár a crew-vel a második nyugat-európai turnén! Azok voltak az igazi élmények! Manapság a klub koncertet részesítem előnyben, mert ott valahogy személyesebb, nosztalgikusabb minden. Persze attól letévedek egy-egy arénás, fesztiválos helyszínre, de sok függ a társaságtól, kit sikerül rávennem, hogy ne egyedül legyek...Most a fiamon volt a sor, nem is olyan régen (2011-ben) pont egy ilyen csarnokos TéCsé-n kapta meg az első flasht velem közösen15 évesen. Azóta rocker... Na, vissza a lényeghez, a múlt heti Keszis klubos nem jött össze miatta, mert a Depresszióval turnézott, forgatott, egyedül meg menjen a fene, főleg úgy, hogy vezetek. Se sör, se társaság, se feeling akkor. Most egyeztettük óráinkat, és a kis cabrió bőregérrel elmentünk Mórra, de előtte a haverokat is levihettem a helyi kocsmába... Gps-re bíztam magam, meg a nyári gumira, takkra oda is értünk az előzenekarra, az AWS-re. Ez is ilyen feltörekvő főváros melletti nu-metál jellegű banda, nem különösebben fogott meg. A nyolcvanas években nem ilyenekre szocializálódtam...ma meg minden fiatal ezt próbálja nyomni.Tizenkettő egy tucat. Szépen lemegy a kötelező háromnegyed óra, a hangok lehúzva, ahogy a szakmai etikett megköveteli, a színpadon is a saját motyójukat verik szét, nem a Csapdáét. Passzív a közönség is, alig vannak, azok is inkább a büfénél. Nem könnyű így hangulatot hozni nekik sem. Hiába, saját lábon "kell" megállni, még ha az NKA segít is.Gyors átszerelés, amit nagy részt zenészeink csinálnak jobb híján, roadra még nem futja ilyen szinten a keretből. Kilencre van írva a kezdés fővonalon, de mi rutinosak tudjuk, hogy mindig negyed tíz az, mint ahogy régen, az őszi-téli turnén bevált. Maga a csarnok pöpec, olyan háromezres lehet, de 800 a katasztrófalimit, viszont hangosítás szempontjából szar, mert visszhangzik. Bőven nincs teltház épp ezért ezen a november közepi esős estén. A környék apraja-nagyja itt van, mert végre történik valami a környéken, de közönség szinten nagyon heterogén a merítés. Zolika lámpázik, Fejes a helyén,fűrészelünk egyet az intróval, fénnyel, basszussal megtámogatva, évek óta bevált ez, kár lenne újítani. Megszokta mindenki és jó is! Apa, kezdődik! - Régen mindig ezt üvöltötte fiam, ma már csak összemosolygunk. Lukács is jön balról a Lemmytől koppintott gitárjával, hiába, a Motörhead sokunkra tett nagy hatást, Sidi, a raszta mackó jobbról támad a "rakenroll rúgójával". Sok itt a műkedvelő, aki élete első koncertjén van, így a set tutira van faragva, nyomatékosítja, hogy Debrecenből Itt vannak a Tankok. Mérsékelt zúzás kezdődik elöl, színpadkép abszolút rendben a helyhez, kerethez képest, nem rég Udo-n voltam (német headliner a gyengébbek kedvéért) a Negrába, az ilyen téren labdába sem rúghatna itt. Laci beköszön, majd hangulatjavítónak már az elején lenyomja a Mennyország Tourist-ot, amit jó néven vesz az alkalmi fogyasztó. Jól van ez, legyen mindig péntek! Most mi jövünk, a ritkább dalokkal a hőskorból, Csak neked, Aki nem vak, Vigyetek haza...Szövegileg nagyon tud Lukács alkotni RnR vonalon, vannak tapasztalatok! (Belekiabáltam a kagylóba! Túl sok bor, kevés kóla... ) Anno ez dívott a kilencvenes években, a VBK, vörösboros kóla, de a maiak mit tudják ezt! A tavalyi turné filmjük betétdalával lötyögünk tovább, itt mindentől távol,Győr és Fehérvár között félúton. Jövőre "B" oldalas turné lesz ritkább darabokkal, most is kapunk ilyet, a másik nem túl rockost, "Lazán csak". Idén év végére került be a setbe először. Túl vagyunk a standard műsoridő felén, jöhet a sláger best of, CO-val, fénnyel megspékelve. Kevés volt eddig a pogó meg a felkonf, előbbi alakul ennek hatására szolidan, a helyi erők kivezetnek egy félmeztelen tagbaszakadt részeget. Régi szép idők! Hányszor beálltam...Norbinak (fiam) ilyenkor mindig félelem csillogott a szemében, vajon ki viszi haza. Pár kék-zöld folttal megúsztam többnyire. Hiába, az alkohol csodákra képes, és ellazít...Na nekem így van lazán csak. Nem maradhatnak ki a rádiós Áll, állj, álljok, Rock a nevem opusok és Ez az a ház, amitől nyugalmat többé nem találsz! Így van ez,csak a mértéket kell megtanulni. A hangosítás a végére sem lett jobb,alig érteni Lukács mit beszél, olyan Syma csarnokos a feeling. Egy mexikói bárban zárjuk a napot, Akapulkóban, ahol belépek és vastag füst fogad a helyen...egy kis Sinsemilla, Akapulkó Gold, hogy ez az éjszaka jobb legyen, mint a tegnapi volt!

Csűrünk sajnos haza, nincs itt semmi, ő eladni akar, én meg venni. Hazafelé aztán isszuk a bubis vizet, mert kiszáradt a szánk az énektől, én meg megkapom fiamtól, hogy nem egy tengeralattjáró a kocsi, és hangos. Persze, pont annyi idős, mint Ő,ázunk kívülről-belülről, de nem ettől fogunk megsüketülni, hanem a rendszeres koncertektől. A feeling megvolt, a mostani set kifejezetten jó, a hely hagyott némi kívánni valót...

www.youtube.com/watch?v=eXcypF2AtQI&feature=youtu.be