Négy éve is megvan már, mikor is a hazai rock "Ádámja" megírta önéletrajzát a Kaptafa című könyvében. Idén a  rock ős-atyja 70 éves lett, a hittel és kitartással épített oszlopa, a P.Mobil zenekar 50.Patinás kor mindkettő, hát még ha összeadjuk őket egy aranylakodalom turné keretében! Ez, akárhogy is nézzük, 120 év, amit a Főnök látnokként már megénekelt előre a "Maradsz, aki voltál" opuszában a múlt évezredben...

Innentől fogva, ez nem azt jelenti, hogy Lóránt ül a babérjain és gyönyörködik művében, mint a nagy alkotó, hanem korát meghazudtolóan tolja a banda szekerét kiadványok, koncert turné terén, fittyet hányva a divatos trendekre. Maradt, aki volt, ahogy ígérte! Bár négy éve, mikor mondta, hogy lesz önéletrajz, no meg folytatás Csiriz és Faszög címen, nem vettük komolyan, mert blődlinek tűnt, mint a Prézli-dal.... Idén augusztusban viszont már kézben tarthatta a rajongó a második kötetet is, a Csirizt, ami a pop-rockszakma rejtelmeibe enged betekintést. Egy szóval nem viccelt. Megmondta, megcsinálta.

Míg a kötet első részében, a Kaptafában nyomon követhettük, hogy lesz az ifjú Lórántkából a"rettegett"zenekarvezér, és élete részeként miként alakul meg a P.Mobil, addig a Csiriz méltó folytatása ennek. Ugyanúgy A/5 kemény fedeles könyv, néhány fotóval, melléklettel megspékelve, de ebben már komoly szakmázást kapunk a mintegy 300 oldalban.

Nem, ne értse félre senki,nem száraz tények halmaza, vagy szakzsargon közlése feketén-fehéren, had tegyem hozzá - utóbbi azért igaz, mert Schuster teljesen nyíltan ír a fél évszázad alatt megélt, összegyűjtött zenei tapasztalatáról. Kocsmai beszélgetés az alcím, de a stílus egyáltalán nem az, inkább jóindulatú sztorizás. Mindenből kapunk egy kicsit, mert hely idő hiányában lexikon, vagy Victor Hugo Nyomorultakja lenne...Ennek ellenére korrekt bepillantást kapunk a zenekari függöny, vagy árok mögé, a backstagebe, a zeneipar rejtelmeibe, számtalan megszívlelendő jó tanács üti markát az olvasónak,zenei újszülötteknek-kezdőknek,legyen az koncertszervezés, savazás vagy "fényezés", mert Schusternek komoly háttéripari hang-fénytechnikai vállalkozása is van a zenekar menedzserkedés mellett. A felszínt mélyebben karcolgatjuk, abszolút olyan a feeling, mintha mellettünk ülne az ívóban, ettől kocsmai  a stílus maximum, és hát valljuk be,néha bele-belebotlik a lábába valaki, amit szóvá is tesz, vagy akár felrúgná.Ehelyett dörmög egyet bokros bajsza alatt, és nem lépi túl a sportszerűség határait. Nem megy el bulvárba, de Schuster kimond olyanokat is, amit sejt, vagy tud a nagyközönség, viszont négyszemközt illik csak erről beszélni, legyen az gázsi, túlzott rider -zenekari ellátmány, kívánságlista koncert terén, vagy milyen volt a kultúrpolitikai hozzáállás a szervezők részéről az átkosból. Sokan színezik a múltat, jelent, Ő nem  vagdalkozik és ossza az észt ész nélkül,hanem mindent bizonyít, alátámaszt dokumentumokkal a könyv végén. Sőt, még egy remek, elgondolkodtató Wass Albert idézet is elolvashatunk okulásként... 

A "Rock örök és elpusztíthatatlan" szlogen életünk része lett, ezért Schuster kitartóan nyomja a tőle megszokott  mantrákat ebben a könyvében is az elkurvult világról, zenei "elitről", kitérve az irányított médiára, politikára,hirtelen sztárokra, túlzó igényekre. Savaz és fényez, ahogy fentebb írtam, de ettől is jó és őszinte, hiteles a könyv. Sajnos, erősen felgyorsult digitális világunkban egyre kevesebb táptalajra hull a mondanivalójának magva. Kitűnő korrajz és jó adag nosztalgia is egyben, de azért akad hibája is a kötetnek: Kisebbik az, hogy számos ismétlésbe botlunk, nagyobb baj az, hogy túlzottan rövid! Gyorsan elszáll az a két-három óra, ami az olvasással telik, mert olvastatja magát rendesen...Kicsit olyan, mint egy élő jó rock koncert. A stílus is talán kissé nárcisztikus, hatalmas önbizalommal bíró Hadseregtábornokunk egyenesen a szemünkbe néz zordan, keményen a borítóról, azért ez ne riasszon el senkit. Védelemre nem szorul ugyan, mert csupa szív "faszi", de egy jó zenekar menedzseri poszt megköveteli ezt a keménységét. Szerintem lehetett volna még szókimondóbb, de a Főnök a P.Mobillal már bizonyított, a könyvet meg olvassa el minden rock rajongó maga,aztán döntse el ő hogy érzi, mert Kopaszkutya ugat, a zenekar meg halad, ha világos a rébusz... Hazai zenei vonatkozású magyarul megjelent könyvek közül mindkettőt (Kaptafa, Csiriz) a jobbak közé sorolom abszolút. P.Mobil koncerten a merch butikban, vagy a Rockdiszkontban beszerezhető pár darab ezresért. Az árát mindenképp megéri!

-Juhász Peti-